Kecsap

Ezt írtam abban a levélben, amit az első CouchSurfing vendéglátómnak küldtem, hogy miért is szeretnék még egy napot Craiovában tölteni. Hogy catch up with my writings and notes and photos... Érdekes szitu lett a vége, mindenképpen tanulságos, és kellemes és vidám történet.

Az előző írásomat éppen emiatt kellett félbeszakítanom. Jött a gazdám. A vendéglátóm. Az történt, hogy becsapódtam Craiovába este, kis keresgélés után letelepedtem az egyik legolcsóbb, de mégis drága hotelben. Jól esett, kellett is már - és szerettem is volna még maradni a városban, de nem ennyiért (kb. 25 EUR). Gondoltam, kipróbálom a CouchSurfinget, milyen is az.

Craiova napközben

Regisztráltam, írtam magamról és feltöltöttem egy képet, majd kiküldtem néhány kérést craiovai arcoknak, hogy lehet-e náluk aludni. Jött is egy skactól válasz, hogy ugyan már egy francia párocskát vendégül lát, de jut hely nekem is, alhatok nála. Szuper, gondoltam, remek, még maradok, végre tudok írni, fotókat feltölteni, kicsit utólérni magam (jaj, most fogadalmat teszek, hogy ezt az utólérni magam dumát nem használom többet). Szóval kecsap.

Elegant

Megismerkedtem Ionuttal, egy geográfus arccal. Bevállalós, nagy dumás figura, egymillió baráttal, folyton csörgő mobillal és hatalmas lendülettel. Találkoztunk a városban, majd a kocsiját követve eltekertem hozzá - egy három szobás lakásban lakik, az egyikben ő, a másikban a franciák, a harmadikban én aludtam. A kanapé, ami rendelkezésemre állt, éppen úgy festett, mint az ikon a CouchSurfing oldalán. Kísérteties. Nem is használtam, inkább a jól bevált matracomon aludtam (egy kis zárójeles: már most tudom, hogy megérte egy kisebb vagyont áldozni erre a matracra, állati kényelmes és meleg és kicsi és könnyű és jól alszom rajta).

A Szökőkúton Lovagló

Azt terveztem, hogy mivel napközben körbebicajoztam már párszor a belvárost és jól megnéztem magamnak a legtöbb látnivalót, maradok a lakásban, és írok, és nyugi, és nagy alvás (egy óriási nagy kipihenőke már rám fért volna). Persze Ionut (micsoda név, egy lengyel asztronauta lehetne) nem hagyta annyiban, mondta, hogy csak menjek szépen, mert azért az mégiscsak más, mikor a helyi erő vezeti körbe az embert a városban. Engedtem, mentem - talán udvariasságból, talán bizonytalanságból, talán nem is tudom, mi miatt.

Vezess minket, Nagy Ionut! (jobbszélen magyaráz)

Végigslattyogtunk a franciákkal együtt a kora-esti városon, megnéztük mindazt, amit már láttam, de ezüttal kedves asztronautám kommentárjaival. Töriből és föciből ötös, érdekes dolgokat mesélt épületekről és a város történetéről. Aztán elvitt minket a parkba, ahol óriási meglepetésemre (azt hittem, csak szívat, mikor Velodromot kiáltott) belefutottam egy mini bringateknőbe. Óriási volt.

Velodrom, és ez nem vicc!

Az egész este jól telt, de benne volt a pakliban az, hogy sok volt cseppet. A franciák másnap reggel négykor keltek, mentek túrázni a Retyezátba. Ehhez képest kettőkor feküdtünk, mert persze a bort, amit Ionutnak vittem, meg kellett még nyitni, meg még érkeztek barátok...

Craiova éjjel

Érdekes élmény volt - azt hiszem, nagyszerű ötlet ez a CouchSurfing, mindenkinek ad valamit. A vendéglátó a legkülönfélébb figurákkal találkozhat és olyan infók birtokába juthat utazóktól, amiket nem biztos, hogy meg lehet találni a neten (jó, tudom, a neten minden fent van). És persze boldog lehet, mikor látja a hálás arcokat, akik megvesznek az örömtől, hogy van hol aludniuk, nem is mennek tönkre anyagilag, és még bulizhatnak is a házigazdával, ha akarnak, ha nem.

Komp a Dunán - viszlát Románia, helló Bulgária!

Ja, igen, földrajz tudós szállásadóm rábeszélt, hogy ne Bechetnél, hanem Calafatnál keljek át a Dunán, mert Bechet felé veszélyes(?), szóval megéri a kerülő, és így Vidint is látom, szép kis város. Tényleg az, itt állomásozom tegnap este óta. Ma aludtam is két kicsit (egy nagyot nem sikerült sajna), és írtam is, sokat, és Bulgária térképet is sikerült vennem, és mindjárt be is megyek a sötétedő városba, és behajtogatok magamba három-négy pizzát, hogy holnap hajnalban egy nagy lendülettel eltekerjek Vratsaba, a hegyek lábához, hogy újra a hétvégi túrista-dömpingben kiránduljak, hegyezzek - zabot is sikerült vásárolnom, bizony, helyreállt a világ rendje.

Kemping a hotelszobában

Egy frissítés: az esti városnézés és a pizzahajtogatás kimaradt, délután óta pötyögök, angolul és magyarul. Inkább a szállóban főztem, így megszülethetett ez a vicces kép, az igazi balkánról, amit a magyar turisták visznek Bulgáriába: gázfőző a sminkasztalon!