Tíz nap itt, tíz nap ott

Az történik, hogy gyorsan írok egy keveset. Kicsit elbaltáltaztam az elmúlt napokat és a lehetőségeket, hogy írjak. Most éjjel fél kettő van bolgár idő szerint. Egy pici család pici konyhányájak pici dikóján ülök és gépelek, végre. A pici családról röviden annyit, hogy minden egyes tagjának akkora szíve van, mint egy bálnának - amitől szinte folyamatosan zavarban vagyok.

Szófia, ahol ez történik. Az útról annyit, hogy életem legszebb vadkempingezésén vagyok túl az Iszkir partján, egy kedves öreg páros rafting-bizniszének vízreszálló terepén. Előtte eltekertem Vidinből Vratsába, gyönyörű út volt, de Vratsából Szófiába még szebb. Erről többet nem is írok, legyen elég a fotóalbum.

Vratsa felé

Szóval igen, zavarba hoz a CouchSurfing. Olyan kedves, mindenüket odaadó, vendégszerető, jó szívű emberekkel találkoztam és láttak vendégül, hogy egyszerűen nem akarom elhinni. Petar, szófiai szállásadóm nagy bringás. Apró lakásában (egy pici szoba, egy sokkal kisebb konyha, egy mini-erkély) a térképek tetemes helyet foglaltak el. Európa nagy részét bebibringázták a párjával és a barátaival, volt miről beszélgetni. Mentek pl. egy 2500 km-es kört Törökországban. És hogy miért is vagyok zavarban? Mert nem tudom, hogyan tudnám meghálálni nekik azt a rengeteg jót, amit kaptam tőlük: szállást, vacsorát, reggelit, ebédet, újabb szállást, rengeteg jó tanácsot (mit és hogy és hol érdemes kaja-ügyben venni / készíteni, ugyanez bicaj ügyben, hasonlók Bulgária ügyben). Okés, a Bihar-hegység túristatérkép és a Magyarország zsebatlasz megtalálta végleges gazdáját, na de ez nem kompenzálhatja mindazt, amit adtak. Talán, ha majd hazamegyek, és én is vendégül látok kanapészörfösöket, akkor majd körbe megy az adás-kapás, de addig nem érzem kiegyenlítettnek a számlát.

Az Iszkir folyó

És most egy kicsit más. Út közben rengeteg jobbnál jobb gondolat születik és hal el a fejemben arról, miről is kéne / lenne jó írni. És mikor napokkal később oda kerülök, hogy namostmártényleg, akkor ezekből alig tudok kihalászni egyet-egyet. Most éppen egyet sem. Nem is baj, most nem törődöm ezzel. Inkább annyit teszek csak - és ezzel be is fejezem ezt a posztot -, hogy leköszönök, most éppen tíz napra. Leteszem kis fenekem egy újabb Vipassana tanfolyamon, éppen Szófia mellett. Ez szeptember 5-én reggel ér véget - úgy tervezem, utána jelentkezem, remélem, lesz alkalmam írni arról, mi történt odabent, a fejemben. Addig is csekida galéria!