Legalábbis most így érzem. Igaz, tegnap este Debrecenbe érve, miután találtam egy klassz kis kempinget, nekidöntöttem a bicajom egy fának és telefonáltam egyet - beszélgetés közben, a mozdulatlan bicajon elpattant ketteske, az újabb küllő. Isten hozott téged is, ó, de jó, hogy jössz - gondoltam. Egyértelművé vált a dolog: a hátsó kerekem tökéletesen alkalmatlan ekkora teher viselésére. Amikor egy (két?) éve túráztam ugyanezzel a beállítással, 5 kilóval ha könnyebb volt az egész cucc. Úgy látszik, itt a határ.
A dolgok olyan könnyedén mennek, hogy szinte alig tudom elhinni. Ahogy ezt gépelem, az új kerekem fűzik egy műhelyben, innen 5 percre. Azt ígérték, még ma készen lesz. Szélesebb, erősebb felnit kapok bele. Remélem, ez bírni fogja a terhelést és a göröngyös utakat (azt hiszem, Erdélyben és Bulgáriában lesz belőlük bőven). Azt hiszem, csak hálás lehetek ezért a két törött küllőért, hogy még most jeleztek: nem okés a rendszer, Gergő, csinálj valamit. Meglátjuk, hogyan bírja majd a frissen fűzött kerék.
 |
| A Hortobágy minimalista, ez biztos |
Ó, és még egy klassz dolog! Tegnap este a kempingben (ami egyébként össze van nőve egy termálfürdővel - nem volt rossz tegnap este 85 km után izmokat lazítani a meleg vízben) találkoztam egy német párocskával. Kb. egy hónapja indultak, nagyjából körbekarikázzák a földet egy tandemmel (
www.discovering-tandem-tour.com). Pontosabban egy hibrid tandemmel, aminek az első utasa fekszik, mint egy rekumbensen, a hátsó pedig ül. Húznak-vonnak magukkal egy utánfutót is. Ez a minden eshetőségre felkészült páros (benzines főző két palackkal, 10+5 literes víztartályok, víztisztító-rendszer, egy tonna szerszám (á, láncos racsnileszedőjük nekik sincs azért, hehehe), mindenből tartalék...) 1,5 éve tervezi útját. Ennek fényében az én egy hónapos "felkészülésem" (ami leginkább lakáskiadásból, céges ügyeim elrendezéséből és költözésből állt, úttervezésből nem nagyon) nevetségesen kevés. Nevetek is rajta folyamatosan!
 |
| Sarah és Matthias |
Jó volt találkozni ezzel a párossal, beszélgetni velük, nagyokat nevetni, látni, milyen alaposak, mennyire komolyan, ugyanakkor milyen könnyedén nyomják - és jó volt fahéjas zabkását főzni nekik reggelire.
 |
| Mennyi izgalom, igaz? |
4 megjegyzés:
Kövér vagy Gergő! Azért pattognak a küllők! :D
Remélem az új kerékkel már nem lesz gondod, de azért kérjél tartalék küllőt! No és plussz belsőt! Tegnap egy hozzád ahsonló cseh fickó itt szívta a fogát, mert este már nem volt szervíz a városban! (Mészi is letojta!)
További jó utat!
Lajos
Ugyanakkora küllőket kaptam, és egy számot: 140 kilóig jó vagyok. Most a bicajjal együtt max. 130 vagyok... Kösz, Lajos!
P.s.: úgy tűnik, jó sokan vagyunk úton! :)
Csak nem leütöttek a mócok?
Hajrá Lúíz! :)
Extekergő: felrakhatnál néhány fotót a blogodra a tekergő volt csapatáról, jó volna visszanézni.
Megjegyzés küldése