Budapest - Isztambul - magyarul

2011. szeptember 7., szerda

Malko Po Malko

Szófia, megint és még mindig Szófia! Ó, mennyire szeretem Szófiát, Bulgáriát, a bolgárokat! Jó itt lenni, a fehérzöldpirosban, a testvérség-érzés közepén. Ez az érzés megvan bennem azóta, mióta először itt jártam. Közvetlen rokonaimnak tartom a bolgárokat, nem tudok mit tenni. Vagyis de, tudok. Írok erről, és másról is, lassan, apránként, malko po malko.

Fogalmam sincs, mi lehet az oka ennek az érzésnek, nincs is mit firtatni ezen. Jelen van és kész. És azt eredményezi, hogy otthon érzem magam ebben az országban, ebben a városban, ezek közt az emberek közt. Barátságosak, befogadóak, segítőkészek, és legtöbbjük vasból van, nyers erő buzog bennük. Oké, sokukban. Főleg, akikkel találkoztam.

Ez a testvérség érzés csak tovább erősödött bennem ahogy végigültem a tíz napot. Túlzás nélkül mondhatom, hogy életem egyik legértékesebb tíz napja volt. Mindenkit csak bátorítani tudok arra, hogy ha van lehetősége, próbálja ki ezt a technikát, áldozzon rá tíz napot az életéből. Számomra annyi erőt adott és segítségével olyan változásokat tudtam hozni az életemben, melyeket enélkül képtelen lettem volna elérni, ebben egészen biztos vagyok. Képtelen lettem volna felállni a munkahelyemről és nekivágni ennek az útnak, hogy csak egy friss példát említsek. Az már csak egy apró következmény, hogy minden nehézség nélkül (ez nem igaz, hehehe) nem cigarettázom már két éve (ugyanez történt az alkoholfogyasztással is) - húha! Hehehe, oké, ez nem nagy szám, inkább azért írom, mert ez nem valami olyan dolog volt, amit el akartam érni, hanem egyszerűen a gyakorlás következménye. Tökéletesen világossá vált, hogy ez nem jó nekem, nem kell, nincs rá szükségem. Persze lehet, hogy ez is megváltozik majd és fogok még szivarozni és pálinkázni mikor igazán vén szivar leszek, ki tudja. Az viszont sanszos, hogy két év cigi nélkül jobb, mint két év cigivel.

Nem füstölgök tovább és nem is akarok mélyebben belemenni a Vipassana témába, talán egy másik blogban, később (indítottam már egy ilyet, de amíg úton vagyok, addig elsősorban ezt a blogot szeretném életben tartani). Annyi legyen elég, hogy egy nagyszerű technikáról van szó, ami segít jobb emberré válni és mentes rítusoktól, vallástól, szektarianizmustól. Akit érdekel, www.dhamma.hu oldalon találhat még infót róla.

És most vissza, Szófiába, bár már nem sokáig. A mai napot még itt töltöm - az egyik szobatársam a tanfolyamról meghívott magához, éltem a lehetőséggel - most éppen nála vagyok, és kihasználom ezt a napot arra, hogy írjak és hogy két hét után újra netezzek. Bár minél több időt töltök el net nélkül, annál inkább azt tapasztalom, hogy egyre kevésbé van rá szükségem, és egyre világosabbá válik, hogy régebben túl sok időt töltöttem el netezéssel tökéletesen feleslegesen (félreértés ne essék, ez nem azt jelenti, hogy megalapítom az Anti-Internet-Ligát, hanem azt, hogy rájöttem, mennyi idő ment el a net előtt kb. távirányító-nyomkodással, feleslegesen).

Írok egy kicsit arról, miket tervezek. Azt tervezem, hogy holnap korán reggel elindulok dél felé, a Rila hegység lábához, ott alszom egyet, majd másnap felkúszok-mászok kétezer méter környékére, ott alszom egy újabbat, és ha találok egy arra alkalmas helyet, mondjuk egy menedékházat, ahol letehetem a bicajom és a cuccaim, akkor teszek egy gyalogtúrát valamelyik közeli csúcsra, ha az idő is engedi. Ha nem engedi, akkor én engedek, és hagyom, hogy kijöjjön belőlem még egy-két hosszabb, életrevalóbb, viccesebb és tanulságosabb írás, mint ez itt. Nagyon furcsa két hét után jelentkezni és bármi értelmeset írni most, mikor egy életreszóló tíz napos agysebészeti tanfolyamról kikerülve Szófiában ér a szeptember. Azt gondolom, hogy ha újra nyeregben leszek, jobban összeáll majd a kép, miről is akarok / fogok írni pontosan, és ennél a mai semminél sikerül jólfésültebb, vagy akár pont, hogy sokkal kócosabb, bozontos, sűrű mondanivalót összehozni.

Addig is remélem, mindenkinek jól esik olvasni arról, hogy remekül érzem magam, kiváló emberek társaságában, szép helyeken töltöm az időm, amiért igen hálás vagyok, ki tudja, kinek - azt hiszem, mindenkinek.

5 megjegyzés:

Extekergő írta...

Te Gergő! Azt hittem már beálltál valami bulgár remetének?!
Örömmel látom, azért még van kedved bringázni... :D

Hajrá!

Juhász Réka írta...

Örülök az új posztnak!
Engem nyomnak a gondok, terhek a vállon, feszültség és minden - és akkor elolvasom, hogy te meg teljesen le vagy lazulva, szeretsz mindenkit, csupa jófej ember, kerek a világ. Kaptam egy kis energiát. Azért még nem tökéletes és a körmöm is beszorult a billentyűk közé, a fene egye meg.. Szóval a pozitív szemléleted vizet jelent a sivatagban, na, ezt akartam mondani.

Robotologist írta...

Lajos: Mi az, hogy! Egyre több kedvem van tekerni! És nem, nem állok be bolgrár remetének, maradok magyar remete!

Réka: Kösz, jó olvasni, hogy jó olvasni! :)

Skandar Graun - A két lábon járó pestis írta...

Szia Gergő, nagyon jólesik hallani Felőled, örülök, hogy megtetted amit a szíved diktált. Nem sokan tehetik, még kevesebben merik megtenni. Vigyázz magadra és blogoljál, ez volt a hónap meglepetése számomra!!
volt szobatársad: oliwer - az Öreg :-)))

Robotologist írta...

Olivér! :) Szuper, gondolok ám rád! Üdv! Gergő