Budapest - Isztambul - magyarul

2011. augusztus 12., péntek

Többen, egyedül

Két nap gyulafehérvári nyugi után elkezdtem mocorogni, hogy jó itt, de mennem kell. Ez úgy jött. Igaz, már tudtam, hol lehet és érdemes olcsón finomat ebédelni, melyik kereszteződésben mikor vált a lámpa és mikor lehet átsurranni, melyik boltban érdemes kaját venni, hogy hívják a zabot románul és hogy milyen jó kis kocsma a "Friends" wifizni. Egészen jól összehaaverkodtam a vár kertészével, egy idő után én rántottam be neki a fűnyírót, mert nem bírta a karja. Ilyenek. Aztán hopp, el.


Autómentes, kutyatámadós táj

Éppen az Oasa tó felé tartanék, ha nem kapok aznap reggel egy sms-t, hogy Szia Gergő, akkor átmegyünk együtt a Transz-Fogarason? Ő, izé. Yes, of course. Így aztán Sibiu (Nagyszeben) felé vettem az irányt, 75 km főút helyett mentem 120 km mellékutat, gyönyörű helyeken, kamionmenteseken, autómenteseken. Megvolt az első kutya-támadás is, de szerencsésen megúsztam, bár, meg kell hagyni, betojtam kicsit - 4-5 combosabb, kerítés mellett rohanó, majd kerítés alól kimászó pásztorkutya megijesztett, főleg, hogy murvás úton kapaszkodtam fölfelé, öttel. Megálltam, békén hagytak, elindultam, jöttek - így elsakkozgattunk a telek széléig, aztán leépültek. (Ahogy ezt a kutyás sztorit írom, éppen letelepedett mellém egy helyes pofa kutya - mint ha azt mondaná: Haggyadmá'őket, csak védték a területüket, te is tudod!).

Mit mondtál a haverjaimról?

Nagyszeben fölött aztán egy hegyi kempingben találkoztam újra Sarah-val és Matthiasszal, akikkel Debrecenben futottam össze, és akik körbetekerjükaföldet betegségben szenvednek. Vacsival fogadtak, huhh, na, az nagyon jól esett. Sőt, újra találkozni velük is nagyon jól esett! Ma direkt nem csinálunk semmit, csak lazulunk, főzőcskézünk, dumálunk - és írok. És arra gondolok, hogy ezekkel az emberekkel összesen néhány-tíz órát töltöttem együtt, mégis úgy érzem, hogy ezer éves barátok vagyunk. Ugyanakkor bennem motoszkál az is, hogy vadidegenek. Furcsa ez az érzés. Újból ez jön elő belőlem: "Egyedül mész?". Hát nem. Vagyis igen. Vagyis nem teljesen. Szóval, nem tudom. Van olyan, hogy az ember nincs egyedül? Van olyan, hogy az ember egyedül van? Oké, elég.

Kempingezés egy igazi kempingben

A lényeg, hogy nagyon jó arcok. Matthias rakta neki nyélen anno, kb. mikor én. Országútizott, de nem olyan ímmel-ámmal, mint én. NDK keményen, céges (egyesületi) bicaj, külföldi versenyek, Spanyolország, Olaszolrszág, Franciaország, éveken keresztül évi 25000 km (lehet számolni, hogy szezonban az havi/heti/napi hány km, de inkább ne). Egyébként mérnök a srác, éppen egy elég pöpec állást hagyott ott, ahogy a barátnője, Sarah is. Ő Indiában született, árva lett, de örökbe fogadták jóféle német emberkék. Aztán bumm, jól összetalálkoztak, kiléptek a munkahelyükről és tessék, ottabaj, mennek földkörül. Helló!

Vigyázok a bicajra, tudom, mi az a Rohloff!

Minden sarkon egy ilyen ember, tényleg. Áll itt a kempingben egy bicaj, ami olyan masszív álom túragép, amivel kb. a Holdat is szívesen körbetekerném (egyébként most bogarat ültettem a saját fülembe, fejembe, agyalapi mirigyembe, meg is van a jövő évi projekt, ez az, Holdkerülés). Szóval jöbb lesz nem találkozni a gazdájával, nehogy elmesélje, hogy programozó, otthagyta a munkahelyét és negyven éve teker, mert akkor kézen járva megyek fel a Fogaras gerincére, meghágom az összes hágóját és le sem jövök többet.

A háttérben a Fogaras éles fogarai

Á, nem ez lesz. Az lesz, hogy holnap Nagyszebeni városnézés majd átcsurgás Cartara, ott kemping, másnap hajnalban ébresztőkommandó, pakoláskommandó, zabkása-kommandó és egész napos kistányér-kommandó (nem-bicajosoknak: egy jóféle emelkedőn, ha az ember nem bírja, az első lánctányérok közül a legkisebbet választja, a "kistányért" - na aznap nem lesz más választás, csak a kistányér). Fogaras-kommandó. Rakdmeg!

3 megjegyzés:

strobo írta...

Hajrá Luíz! :)
Ezért a transz-fogarasért külön irigyellek. Nekem ez most még autóval is elérhetetlen, hát még bicóval, no meg kis tányérom sincs, csak közepes meg nagy! :)

oroszkrisz írta...

Gyönyörű helyek...én csak nézek, kényelmesen a fotelból...de kicsit irigykedek is!

Robotologist írta...

Irigykedni er, de tekerni meginkabb! :) Hajra!