Túlélés és támogatás

Sokan kérdézték és kérdezik most is, hogy tényleg egyedül utazom? Az veszélyes, és magányos, nincs kivel beszélgetni - mondták, mondják. Valamennyire igazuk van, bár indulás óta rengeteg barátságos és jó fej figurával találkoztam.

Ott voltak például Debrecenben a bringaboltosok, Románia határán egy benzinkutas, akivel majdnem fél órát töltöttünk a térkép fölött, Nagyváradon a pincér, akivel szintén sokat térképeztünk. Ha néha egyedül is érzem magam, az efféle találkozások és beszélgetések igazán felértékelődnek. Még akkor is, ha a két térképész (a kutas és a pincér) teljesen ellenkező utat ajánlott.

A korlát és a kamion közé képzeld oda Gergőt

Végül az E60-as út mellett döntöttem (alacsonyabb rendű út nem volt kéznél és irányban). Életem legdurvább bringás futamán vagyok túl. Este 5-6 közt vágtam neki Nagyváradról, hogy elmegyek Élesdig, ott alszom egyet, másnap túlélek még 30 km-t, majd letérek a főútról, föl a hegyekbe. Élesdig nem sikerült eljutnom, ugyanis az egyik centizgetős kamion elől jobbnak láttam leugratni az útról (ok nélkül tette rám a pótkocsiját - nem léteztem számára). Ennek az lett a következménye, hogy a hátsó külső gumim felhasadt. Nem defekteltem le, de egy gyűszűnyi pukli lett a gumin. Már sötétedett, mikor észrevettem a puklit - sejtettem, hogy nem jutok el Élesdig.

Kertvégi Kempingézés

Megkérdeztem egy gyümölcsárus nénit az út szélén, hogy tud-e a környéken kempinget, vagy egy helyet, ahol sátrazhatok. Persze beinvitált a kertjükbe, miután megbeszélték a férjével, hogy nem én vagyok a hírhedt küllőember, aki imbuszkulccsal fenyegetőzik és gumiragasztóval teszi mozgásképtelenné áldozatait, mielőtt végleg, javíthatatlanul elállítaná agyukat egy lemezkulccsal. Így hát kaptam sátorhelyet a Kert Végében és vacsorát (töklevest és puliszkát).

Lesz itt valahol neked egy jó külső (lett)

Az öregről kiderült, hogy bringamániás kicsit nagyon, és éppen véletlenül volt a garázsában egy éppen méretes, használatlan külső, ami éppen pont passzolt a bicajomra. Így aztán kaptam új külsőt is, és reggelit is, és jókívánságokat is. Cserébe nem fogadtak el semmit, így egy füzetlapra írtam nekik egy kis valamit arról, hogy lehet, hogy a hegyek és a szurdokok és a patakok és a sziklák és az erdők mind lenyűgözőek Erdélyben, na de a vendégszeretet! Hehe. Egyébként tényleg!

Lesu

Ez volt az első alkalom, hogy a Kertvégi Kemping sportágat kipróbáltam. Rögtön utána, most, amikor ezt írom, a második futamot futom. A Lesu tó partjához érve megkérdeztem egy nénit, hogy hol lehet kempingezni. Természetesen ott, ahol ő volt, és nem is engedett tovább, szét sem tudtam nézni a környéken. Persze nem bántam meg, itt is óriás vacsi ugrott az asztalra, de itt szerencsére már sikerült előre egyeztetni, hogy ezt nem csak úgy kapom, hanem fizetni is fogok érte. Hogy mennyit, azt még nem tudom, de ez nem is baj. Az a vacsora, amit kaptam, megfizethetetlen.

Reggeli - a háttérben a 70(!) éves házigazda