Itthon, Úton

Magyarország, Recsk (átmeneti bázis a szüleimnél), éjjel két óra. Itt az ideje, hogy írjak. Hogy kerülök ide? És miért pont ide hogy kerülök? És miért éjjel kettőkor írok? És tovább olvasod?

Ez még Anamur

Hazajöttem, bumm. Többször elgondolkoztam a válaszon, hogy miért is, és az jutott eszembe, hogy a korrekt válasz az, hogy nem tudom. Azt gondolom, hogy lesz egy pillanat, ami megválaszolja a kérdést és biztosan tudni fogom: ez az, ezért kellett hazajönnöm, hogy ez a valami megtörténjen. Ha ez megvolt, ígérem, beszámolok róla. Addig is jöjjön egy kis sóder.

Sárkányunk nádból, neylonból és Duct Tape-ből (direkt nagybetű) - Anamur

Szóval odáig megvagyunk, hogy leragadtam Anamurban, nem volt már kedvem bicajozni, egyre többet játszottam földgömbpörgetőset, hovatovább. Voltak ötletek, de végül félelmetesen racionális elmém gépezete úgy döntött, irány Isztambul, aztán haza. A bringával továbbtekeréshez sem kedvem nem volt, sem jó időm. Sokat nyomoztam egy hajókázós megoldás után, hogy át Afrika valamelyik nyugis országába, de ilyet nem találtam (vagy ha igen, oda vízum nem volt, vagy hajó nem volt). Maradt a repülőzős verzió. És ha már repülő, akkor már szinte mindegy, hogy Isztambulból vagy Budapestről repülök a ki tudja, hová (az biztos, hogy melegebb éghajlatra).

Az anamuri családom

Egy másik ok, amiért hazajöttem az, hogy a bankoskodós időkből félretett pénzem egy részéből vegyek egy kis telket valahol Magyarországon. Egy nyugis, csendes, szép helyen, ami később jó lesz leszállópályának - mert utazni bizony még szeretnék. A telkek közt csemegézésnek pedig, úgy érzem, most nagyon itt az ideje. Így hát úgy döntöttem, hazaugrok, szétnézek az országban, utazgatok egy kicsit itthon és kiürítem a malacperselyem, amíg nem késő. És ha megvan a leszállópálya, felszállok róla újra, repülök pár kört (Marokkó? Thaiföld? India?), lehet, hogy a bicajomat is viszem, de a netbookomat mindenképpen, és jelentkezem, fotózgatok és írok tovább. Addig is itthon gyakorlom a szuper-alacsony költségvetésű, stresszmentes és mókás létezést, bár kétségtelenül nehezebben, mint külföldön.

Haverok, Buli, Macska

Á, igen, jut is eszembe, "mint külföldön"... Indítottam egy kísérleti, okoskodós blogot (tisztafej.blogspot.com) még a nyáron a túra előtt, de a budapestisztambul mellett nem tudtam életben tartani. Itthon viszont megtaláltam a sufniban a defibrillátorom és újraélesztettem, újraélesztem. Hogy mi sül ki a kisülésből és hogy feléled-e, azt nem tudom, de írni fogok oda is, többek közt a fentiekről (miért érzem lazábbnak a külföldi létet), a munkahely-otthagyás hogyanjairól és miértjeiről, a tudatos álmodásról (egy 12 könyvet bemutató sorozat a fejemben bugyborékol mint egy pohár frissen fröccsöntött hosszú lépés), arról, hogyan fogja megmenteni a világot a teljes, tökéletes és végleges pusztulástól a Zabpehely, írok majd a testszag végleges eliminálásáról és az örök élet elixírjének receptjéről is - hátha van valaki, akit érdekelnek az efféle zagyvaságok.

Török Fürdő, Eger

Ezek tehát terveim körvonalai - egy kis (?) magyarországi intermezzo után remélhetőleg egy újabb kilövés vár rám, közben és utána írás, valamint a legfontosabb: a jól szórakozás (lásd galéria - egy nagyszerű péntek este Pesten a Macskában és egy másik nagyszerű este szülőfalum Török Fürdőjében).