Budapest - Isztambul - magyarul

2011. október 14., péntek

Hovatovább

Egy gyönyörű helyen kempingezem Ayaşban, Törökország déli partján. A sátram a parton, egész éjjel a tenger zúgása simogatja tudatalattimmal összekapcsolt érzékszerveimet. Süt a nap, sehol egy felhő, van vagy 30 fok, kellemes szél fúj. Egy kis fedett teraszon ülök, szőnyegeken, puffokon, és arra gondolok, hogy egyelőre nem akarok tovább tekerni. A Budapest-Isztambul sztorinak rég vége, de terveim vannak bőven, és írni is van miről.


Sarah és Matthias sátra a kempingben, Ayaşban

Például a német barátaimról, Sarahról és Matthiasról. Újra összefutottunk. Tarsus mellett egy BP benzinkúton kempingeztem (ez a törököknél bevett szokás, a kutakon általában simán lehet sátrazni, ingyen - van víz, néha zuhany is, jelen esetben patyolat, senki sem használta, senki nem tankol BP kúton errefelé). Ők is erre tekertek, délre, Kappadókiából, ahol elváltak útjaink. Meglátták a sátram estefelé, nem is gondolkoztak, megálltak. Mikor Tarsusból kétségbeesetten, GPS és térkép és Ariadné fonala nélkül próbáltam megtalálni, melyik úton is van az a BP kút, ahol a sátram és az összes cuccom hagytam, ők már tudták a választ. Végre kitaláltam a városból, sötétben, a jó úton, és mikor landoltam, láttam, hogy nem vagyok egyedül. Nagy volt ám az öröm!

Mersinben a németeimmel

Másnap együtt tekertünk át Mersinen, az első déli tengerparti városon utamon - jóval tovább, mint terveztem. Ayasban tanyáztunk le és töltöttünk el együtt egy napot. Dumáltunk, kérdezgettem őket, hogy érzik magukat, milyen úton lenni több, mint 5000 km és három hónap után. Nekik is van néha honvágyuk, ők is kivannak néha, de mennek, tekernek, és általában nagyon élvezik az egész túrát, még a kutyatámadások ellenére is (nekik sokkal gyakoribb volt valahogy, ráadásul a csapat hölgy tagja igencsak tart a kutyáktól). Persze mikor a nehézségek hordákba verődve támadnak, hátulról, ők is kicsit elbizonytalanodnak, de nekem úgy tűnt, teljesíteni fogják tervüket: november közepéig visszatekernek Isztambulba, majd onnan elrepülnek Új-Zélandra három hónapra. Egy ötöst beírhatunk nekik az eddigi teljesítményért, és egy másikat a pofás tervért. És egy haramadikat azért, hogy ezt kitalálták, megvalósították és összehozták rá évek alatt az anyagiakat.

Először is irány a Pokol!

A terveim nekem is hasonlóak. Igaz, én nem sietek. Egyelőre a lógás magasiskoláját próbálom még mesteribb szintre emelni. Nagyon jó érzés nem bemenni egy légkondicionált irodába számítógépezni egész nap, ehelyett tengerezni, főzőcskézni és jókat enni, fillérekért kempingezni és sátorban aludni, írni és olvasni, olvasni és írni, és tovább tervezni az utam.

Szeretem ezeket a színeket - partközeli bicajozás

A tovább persze a parton lesz, ahogy azt már többször írtam, Izmirig biztosan, de lehet, hogy följebb is, ez időjárásfüggő. Az Isztambulból továbbrepülés jó ötlet, főleg, miután rég letettem a Közel-Keleten való áttekerésről (a kurd helyzet és a jéghideg miatt). És újra visszakanyarodtam ahhoz, ami a legnagyobb lendületet adta nekem az elmúlt időkben, ez pedig a Vipassana. Szóval, egyelőre úgy fest a dolog, hogy megpróbálok ellátogatni indiai Vipassana központokba - ha összejön a vízum és a repjegy, a következő nagy állomás november vége felé Bombéj lesz. Ehhez kell egy kis tervezés és szervezés és felkészülés és információszerzés, de amíg netközelben vagyok, nincs gond - lassan, lépésről lépésre, malko po malko összeállhat a kép. Tehát Bombéj, onnan pedig le délre, egy nagy V alakot karcolva a térképre - ez lehet a téli program, tovább tekerve és meditálva.

Holdfelkelte

Persze ez most csak egy terv, ezt kezdtem el építgetni, meglátom, hogy alakul a dolog. Itt van ugyanis előttem egy 1986-os National Geographic egy alapos és hosszú cikkel a Maya kultúráról, ami régóta érdekel és foglalkoztat - könnyen lehet, hogy éppen másik irányba fogok indulni (Mexikó, Guatemala... bár anyagilag ez kicsit keményebb dió lehet).

Hajnal

Azt hiszem, az lesz a legjobb, ha ezekről akkor írok legközelebb, ha megvan a vízumom és a repjegyem a következő országba. Addig lehet kommentezni és ötletelni további úticélokon... ("- Hová menjünk, Brian? - Menjetek a ...!")

A Holdon már jártam

1 megjegyzés:

Skandar Graun - A két lábon járó pestis írta...

Szia Gergő!

Nagyon tetszik a blogod,folyamatosan követtem és példaértékű amit megvalósítottál, és tervezel. Az indiai útról ha sikerül megcsinálnod (vagy a Maya irányról) szívesen várjuk az infókat és a blog folytatását.
Addig is műveld tovább az ilyen tudat-állapotokat, gyógyító hatásuk van!! Elgndoltató ez a valóság átélése, szemlélet és életmód még 53 évesen is (számomra)!! Nagyon szeretném tartani Veled a kapcsolatot továbbra is: e mailem: oliwers1@gmail.com

Congratolation !!!

üdv: az Öreg