A Miért-ne Gomb

Fel szokott merülni bennem néha egy-egy esztelen ötlet, hogy ezt vagy azt de jó lenne kipróbálni, megcsinálni, teljesíteni, véghez vinni. Másodpercekkel később persze beindul az okoskodás, hogy á, azt nem lehet, az nekem túl sok, nem menne, hülyeség, nincs értelme - ezer meg ezer kifogás. Ezen segít, ha rácsapok a miért-ne gombomra és lesöprök mindenféle ellenvetést és kifogást az asztalról, majd rávágom az ötletre: "Tényleg, miért ne?!".

Útban a hágóba - tanulópályának nem rossz

Az előző posztban írtam, hogy eszembe jutott, egy motor kéne ide a bringa helyett - miért ne? Valahogy itt a török tengerparton a gondolatok óriási sebességgel manifesztálódnak és válnak valósággá. Ahogy Michaellel, az egyetlen férfi kempinglakóval beszélgettünk itt Anamurban, azt mondta: "Kérdezd meg Nacit, a helyi karbantartó srácot, biztosan tud szerezni egy verdát - miért ne?". Megkérdeztem - másnap reggel itt volt egy kis piros robogó egy kis piros tökhéj-sisakkal. Szépen rágumiztam a kis piros bringás táskámat, bepakoltam az összes legmelegebb téli ruhám, majd megindultam egy négy naposra sikeredett motoros túrára, első körben fel egy 1690 m-es hágóba, és tovább, tovább.

Nem szégyelem magam

Utoljára tíz éves lehettem, mikor motoroztam (persze titokban, nehogy a szüleim megtudják), összesen kb. 20 km-t. Mondhatjuk, hogy teljesen kezdő vagyok. Jogsim persze nincs, ahogy tapasztalatom sem sok. Okés, gurultam már két keréken sok-sok ezer km-t, de a bringa az más. Persze odafent az őrangyalom figyelt rám, és nem egy 650 ccm-es BMW-t kerített elsőre, hanem egy 110 ccm-es, 4 sebességes, félautomata, nagykerekű robogót. Kissámli, de kit érdekel? Kényelmesen mentem vele kb. 700 km-t négy nap alatt, kevesebb, mint 2 literes fogyasztással. Még mindig ekonomi vagyok, bár kétségtelenül füstösebb, mint a bicaj - okés, azért álmatlan éjszakáim nem voltak, ekkora szénégetést bőven meg tudok bocsátani magamnak. Ráadásul az őrangyalom gondoskodott még folyamatos napsütésről, félreérthetetlen figyelmeztetésekről (vigyél magaddal 1,5 lityi benzint, hosszú ez a szakasz; durva kanyar jön, fékezz; gyakorold a vészfékezést; este olvass motorozós technikákról...), forgalommentes, minden-motoros-álma szerpentinekről, pöccre induló és megbízható motorról, olcsó szállásokról és minden kívánságom teljesüléséről.

Magasan, gyorsan

Természetesen szerelmes lettem. Egészen más szemmel nézem a motorokat, a motorosokat. Nem haragszom rájuk, sokkal jobban megértem őket, mint régebben. Motorozni ugyanis fantasztikus, és ezt - a tapasztalatom ezt mutatja - csak akkor tudom megérteni és őszintén leírni, ha kipróbáltam. És kipróbáltam - erősen lenyomva-tartva a miért-ne gombomat -, és csak azt tudom mondani, hogy juhuhuhujjj!

Stílusosan

Ezután a négy nap után persze visszagurultam a kedvenc kempingembe Anamurba. Megjegyzem, messze a legjobb hely a tengerparton, amit eddig láttam. A motorral pl. szétnéztem Alanyában, de hamar rácibáltam a gázkarra, hogy innen-el: maximálisan a turizmusra épült hely, ahogy az egész Alanya-Antalya vonal a parton (erre is robogtam) - a pénzről szól, és csak aztán a vendégszeretetről: éppen fordítva, mint ahogy a szegényebb, kevésbé látogatottab, de annál inkább barátságos helyeken történik (pl. itt, Anamurban, vagy fent a hegyekben, pl. Ermenekben).

Biztonságosan

Holnap vagy azután átbuszozok Antalyába (nem kívánnám senkinek, így magamnak sem, hogy ezt a szakaszt letekerje, főleg, hogy már láttam a mociról), ott szétnézek azért alaposan, majd újra bringázni kezdek tovább a parton, nyugatra, dél-nyugatra - és vigyorogva integetek minden rám dudáló motorosnak.