Budapest - Isztambul - magyarul

2011. július 6., szerda

Újraindító

A történet röviden: imádok bringázni. Hamarosan, 2011 július 31-én el is indulok egy bicajtúrára. Az első cél Isztambul.

A miértekről és hogyanokról angolul kezdtem el írni, itt. Mielőtt az a bizarr helyzet állna elő, hogy a saját angol írásomat fordítanám vissza magyarra csak azért, hogy egy egységes, kétnyelvű blog szülessen, inkább újraindítom a naplózást összefoglalva, mikről is írtam idáig. Olvass tovább!


Először is arról, hogy néhányan a tervem hallatán megkérdezték, tudják-e majd követni az utam. Montam, hogy igen, írok, már most, az előzményekről és az előkészületekről is. Úgy tervezem - remélem - útközben is fel tudom tölteni az írásaimat, fotóimat.

Szóval - többek közt - arról írtam az angol oldalon, hogy május elején sikerült megállapodnom a főnökömmel egy hat hét hosszú, fizetés nélküli szabiról a nyár elejére. El is kezdtem tervezgetni, hogy merre menjek, több alternatív útvonal is felmerült, végül úgy döntöttem, hogy egyszerűen a lehető leglazábbra veszem a távot, eltekerek Isztambulig, majd hazarepülök. Igy lesz időm mindenre, főleg Isztambulra és környékére, sőt, akár eltekerhetek Izmirbe is - mehetek bármilyen lassan, nem kell sietni. Szerencsére ekkor még nem foglaltam le a visszaútra szóló repülőjegyet.

Miután volt egy konkrét tervem, szabim, félretett pénzem és egy ígéret arra, hogy 2011 második félévére is lesz munkám és szerződésem, elmentem végigülni egy tíz napos meditációs tanfolyamot. Visszatérve az irodába az első dolgom az volt, hogy megírtam a főnökömnek a felmondólevelem. Aznap volt öt éve, hogy felvettek. Szegény főnök, éppen elintézte nekem, hogy elmehessek hat hétre (és előtte még tíz napra!), és tessék. Persze lehet, hogy megérezett valamit, mivel legelőször - áprilisban - úgy mentem be hozzá, hogy mit szólna, ha lelépnék három hónapra az idén.

Hogy miért nem volt elég a hat hét szabi és miért mondtam fel, arról egy külön bejegyzést tervezek írni (angolul erről hosszabban írtam, de csak azért sem fogom visszafordítani magyarra).

Május végén tehát már tudtam, hogy van öt hetem szépen átadni a munkám, befejezni a befejezetlen dolgaim és elköszönni a munkatársaimtól. Szépen lassan kialakult indulásom időpontja és helye is: július 31., vasárnap. Ezt megpróbálom összekötni egy afféle nosztalgia bringázással a régi egri haverokkal, akikkel sok ezer km-t tekertünk együtt 15-20 éve. Azt hiszem - remélem - egyre több egri bringáshoz eljut: július 31., vasárnap, reggel kilenc, fősuli, Eger (régen csak ennyi ment körbe a vezetékes telefonos csatárláncban: "Kilenc fősuli?"). A Tisza felé indulok - aki szeretne és akinek módjában áll, elkísérhet (50-60 km oda, egy csobbanás ha jó idő lesz, majd lehet velem tartani akár Isztambulig vagy tovább). Bízom benne, hogy sokan összejövünk a régi csapatból.

Első bejegyzésnek és újraindításnak ennyi - mostantól frissítem mindkét oldalt (pontosabb útiterv, részletek, miértek és hogyanok). Addig is sima aszfaltot és gördülékeny csapágyakat minden bringásnak!

3 megjegyzés:

default írta...

Vipassana Meditáció - erre én is készültem már de még nem jutottam el, maradt kezdetben egy közeli yoga guru... de közbejött a multi .] Egyelőre nekem pont ez kell, de majd megunom én is :D
Viszont túrázás, geocaching és tekerés mindenfele az alap! Kicsiben kezdem na :)))
Ha megtehetném, persze már ott fújtatnék a hátad mögött jó kis egysebességes Mongoose Maurice Platinum-ommal XD

Icarus írta...

Örülök hogy véletlen ráleltem az oldaladra. Jó utazást kívánok neked és remélem eléred a céljaidat :) Amilyen határozottsággal indulsz el, biztos vagyok benne hogy így lesz.

Kíváncsian várom a folytatást, már csak azért is, mert talán egy kicsit hasonló gondolkodásmódú vagyok mint te :)

Névtelen írta...

Úgy látszik Istanbul vonzó célpont:
http://www.focus.de/reisen/reisefuehrer/amsterdam-istanbul-mit-dem-fahrrad-quer-durch-europa_aid_658497.html